Amikor egy nyári tábort előkészítünk, az első mozgatórugó – természetesen a történet mellett -, hogy milyen plusz tevékenységekkel, helyszínekkel, programokkal lehet életszerűvé varázsolni a szöveget. Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán című könyve sok-sok lehetőséget tartogatott a számunkra. Ezek közül mutatunk be néhányat részletesen bogsorozatunkban. A 2. részben következzenek azok a játékok, melyek nem öncélúak, hanem a szöveggel szorosan összefüggnek, s általában abban segítenek, hogy a történet darabkáit összetegyük vagy bővítsük ismereteinket azokkal kapcsolatban, amikről olvastunk.
1. Elhagyott emlékek, tárgyak a Duna-parton
Csodálatos helyszínen, a festői soroksári Molnár-szigeten töltöttük a tábor első 3 napját. Mivel a történetbeli főszereplők a Dunán élnek, illetve a kalandok zöme is ehhez a folyónkhoz, valamint a Kecskés-szigethez (Népszigethez) köthető, így egyértelmű volt a számunkra, hogy amennyire csak lehet, ezt a közeget kell reprodukálnunk, hogy a történet a lehető legátélhetőbb legyen.
Kezdésképpen a gyerekek két csoportban dolgoztak, s egy-egy dobozt kellett megkeresniük a Duna-parton. Természetesen ezek elhagyását abszolút beleillesztettük a történetbe. Az egyiket egy csónakban rejtettük el, amivel a „főhőseink közlekedtek”; a másikat a „költözés során hagyta el az egyik szállítócég”. Már ez a két információ is hozzásegítette a gyerekeket a következő feladathoz: a család történetének megismeréséhez – lásd az előző blogbejegyzést.
A következő reggelen is kutatni kellett, akkor a sásban, ugyanis addigra már megtudtuk a történetből, hogy a Kecskés-sziget egy elhagyott partszakaszán esténként valakik kikötnek. És ezek az illetők elhagytak valamit… Kis felfedezőink kisebb csoportokra osztódtak, s különböző helyszíneken kerestek valami gyanús tárgyat. Ez pedig nem más volt, mint egy-egy hal formájú bőr kulcstartó – igyekeztünk a szöveghez hűen megvalósítani ezeket a kis tárgyakat -, melyeken természetesen újabb nyomként feliratokat lehetett olvasni.
Miért is tartottuk fontosnak az elhagyott tárgyak felkutatását?
Azon kívül, hogy ezek a tevékenységek is elősegít(het)ik a belehelyezkedést a szövegbe, mozgással járnak. Azt tapasztaltuk, hogy napindításként – főleg a tábor első napjaiban – kell egyfajta felpörgetés. Ráadásul ezeket a feladatokat mindig kiscsoportban végezték a gyerekek, felnőttek nélkül, ez újabb plusz motivációt jelentett a számukra: barangolhattak az ismeretlenben „egyedül”. Ők legalábbis úgy hitték, látták, egyedül vannak.
2. Csónakázás és hajózás
Ha már a főszereplő Bona család egy hajón él, s a fiatal hőseink olykor-olykor motorcsónakkal közlekednek, akkor mi is kipróbáltuk a Kis-Dunán, milyen is lenne ha úgy jutnánk el A-ból B-be, ahogyan Petiék tették a könyvben. Közben azért megnéztük, ha pont ezen a szigeten játszódna a történet, hol élhetnének a (nádi) billegetők (a szövegben részletesen le van írva, mi jellemző a lakhelyükre). Móka, kacagás, felfedezés: kell ennél több?
Hajókázás Budapesten
Bevalljuk, ez a program kicsit kakukktojás, hiszen nem kapcsolódik szorosan a történetünkhöz, ez inkább ez élvezeti részt jelentette. Ha már egyszer Duna, akkor ismerjük meg onnan kicsit a fővárosunkat, engedjük át magunkat az élvezetnek, azaz este egy pohár itallal a kezünkben csodáljuk Budapestet! Szerintünk maradandó élmény volt mindenki számára.
3. Ornitológia kicsit másképpen
Bona Peti – a történetünk főhőse – csak úgy dobálózik a madárfajok neveivel. Hobbija az ornitológia. Gondoltuk, remek lenne, ha a táborozó fiatalok kis betekintést kapnának a madarak világába, de igyekeztünk figyelni arra, mindez ne túl didaktikus módon történjen meg. Így esett a választásunk egy olyan emberre, Szalai Károlyra, aki madarak fotózásával is foglalkozott, s aki hamar elvarázsolta a gyerekeket a saját történeteivel – mégsem találkozik az ember fia/lánya mindennap olyannal, aki képes fél napot a lápban hasalni egy jó kép kedvéért.
4. Csizmanyomok és fasírt
Juj de imádtunk készülni erre a „feladatra”! Reggel lezártunk egy részt a soroksári Tündérkertben (RENDŐRSÉG ÁLTAL LEZÁRT TERÜLET, IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS), a homokban pedig néhány bakancsnyomot hagytunk. Az egyik erőteljesebb volt, min a másik – pont úgy, ahogyan a könyvben is. Mellé tettük a tárgyi bizonyítékot, a sáros csizmát. Ezekből kellett a lehető legtöbb következtetést levonniuk a kis nyomozóinknak.
Egy másik helyszínen egy „lefényképezett” cipőnyomról kellett minden fellelhető információt leolvasni (bizony, olvasni). A harmadik helyen pedig szagolni kellett: vajon milyen illatot érezhettek a fiatalok a szigeten? S ha mindez megvolt, akkor jöhetett az ok-okozati háló, a kérdések feltevése, a hipotézisek felállítása, az érvelések… Szóval amikor Petiék a regényben elkezdtek nyomozni, akkor gyorsan becsuktuk a könyvet, s leképeztük a jelenetet a valóságban.
5. Nyomozati lapok
Bár a nyájas olvasó nem biztos, hogy elhiszi, valójában a játékos feladatok mögött komoly nyomozás állt. Olvasás közben igyekeztünk fellelni a gyanús elemeket, s ezeket különböző színű jelölőkével jelölni, majd az olvasottakat zanzásítva leírtuk a megfelelő színű nyomozati lapokra. Érthetőbben: pl. mindent, ami a Kecskés-szigeten történt, piros színű jelölőkével láttuk el a könyvben, majd az ugyanilyen színű nyomozati lapra fel is vezettük röviden az eseményeket. Így folyamatosan nyomon tudtuk követni a fejleményeket, és semmi nem maradt ki. Maradjunk annyiban, akár komoly nyomozói pályafutások vehették kezdetüket a Tündérkertben.
6. Ki vagyok én?
Klasszikus, ám kihagyhatatlan játék. Mozgás, kacagás, kérdések garmadája. Ugye, nem is olyan könnyű kérdezni, kicsi táborlakók? Természetesen a regény fő kifejezései, tárgyai, szereplői jelentek meg a kis kártyákon, s a boldog/boldogtalan tulajdonosoknak, ki kellett találniuk, kik, mik lehetnek ők. Olykor mi sem kíméltük őket: volt, aki dizájner drog lett, esetleg hulla vagy zöld szempár.
A játékokkal egybekötött élményszerző olvasás nem ért véget ennyi feladatnál, ám tudjuk, a digitális felületen történő olvasás fárasztja a szemet, így megkíméljük a kedves olvasókat a további játékok bemutatásától. (Aki eddig elolvasta a bejegyzésünket, az bátran jelentkezhet nálunk egy hűsítőre – jégkrémre, sörre.) De senki ne bánkódjon sokáig, a következő bejegyzésben beszámolunk arról, mikkel dobtuk fel az erdei, ottalvós napokat.