Magasabbra kell tenni a lécet!
Mondta egy bácsi a vonaton, miután megkérdezte, mit és mennyit olvastunk a táborban. Szerinte az ő idejében szervezett, tudományos előadásoktól hemzsegő hét volt az igazi (kihívás). Mi pedig minden kudarctól óvjuk a gyerekeket, nem állítjuk igazi próbák elé őket. Megmondom őszintén, szíven ütöttek a szavai. Hiszen nem látta az erőfeszítéseinket, gondos előkészületeinket. Sőt, igazából a táborra semennyire sem volt kíváncsi. Arról pedig, hogy számára mit jelenthet az igazi kihívás vannak sejtéseim.
A pont jó szöveg
Aztán nagyon elgondolkodtam a szavain. Azon, hogy ez a mondat mennyire romboló tud lenni. Mert véleményünk szerint az olvasás akkor tud természetessé válni, ha az olvasott szöveg pont jó: szóhasználatban, témában, történetvezetésben, betűnagyságban, sortávolságban, tagolásban és bizony terjedelemben is. És akkor még az illusztrációt meg sem említettük.
Könyvet választani körültekintően szoktunk, figyelve arra, hogy a fenti szempontoknak maradéktalanul megfeleljen. És majd csak azt követően találjuk ki vagy keressük meg a történethez kapcsolható programokat. Mert végső soron minden alkalommal arra törekszünk, hogy az olvasás élményt nyújtson.
Szóval magasabbra kell tenni a lécet? Igen, egyre magasabbra, a fokozatosság elvét szem előtt tartva. Ezért nagyon fontos, hogy amikor könyvet adunk gyermekeink kezébe, akkor ne sértődjünk meg azon, ha hajdanvolt kedvenceinket nem értékelik. Abban hiszünk, hogy mindenkihez szól egy történet, ezért a könyvválasztásnál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, kinek szánjuk azt.
Közösen, hangosan élménnyé válik
Zsörtölődés helyett a közös olvasásban hiszünk. Tudjuk és tapasztaljuk mennyi felejthetetlen élmény kapcsolódik ezekhez a pillanatokhoz.
Vágjunk bele minél többen, és akkor fokozatosan egyre magasabbra tehetjük azt a bizonyos lécet!