Az írók köztünk járnak
Minden olvasás alkalmával keressük a kapcsolatot az alkotóval, és lehetőség szerint a személyes találkozásra is alkalmat teremtünk. Azt szeretjük, ha a fiatal olvasók is látják, mennyire emberiek az írók is. Leromboljuk az idealizálást. Fontos, hogy lássák, nemcsak olvasni, hanem írni is természetes, hiszen írók ma is élnek, köztünk járnak. Nem csak az lehet író, aki az irodalomkönyvben van.
Az olvasott regényeinkről hamar kiderül, mindegyiknek van valóságalapja, és amint egy történetben megjelenik a valóság, hirtelen sokkal izgalmasabbá válik. A kérdések feltehetőek, és megválaszolásra is kerülnek, egyértelművé válik, hogy „mire gondolhatott az alkotó”. Ma már azt is tudjuk, hogy a gyerekeknek mennyire fontos, hogy a szerző meghallgatja őket, őszintén kíváncsi a véleményükre. Megtanulják, mennyire fontos minden szerzőnek a visszajelzés.
Sz. Vágó Kinga is csatlakozott hozzánk
Kinga természetességét hamar megszerette mindenki. És a kezdeti hallgatások után bátran kérdezett az ifjúság. A hangulat oldása érdekében közös hangos olvasással kezdtük az ismerkedést, így Kinga szövege lett a híd a valóságban is az alkotó és az olvasók között. Ez alkalommal is a leggyakoribb kérdések úgy kezdődtek: „igaz-e, hogy… „. Érdeklődve és olykor meglepődve hallgattuk a válaszokat. Ismét egy szintet lépett a regény és a hozzá kapcsolódó érzelmek.
Szóval az emberi kapcsolatok jelentősen meghatározzák az olvasás élményét. Hiszen, ha valakihez, valamihez érzelmileg is kötődünk, másként tekintünk rájuk.
Mire kíváncsi egy tini, ha egyedül fedezhet fel egy várost?
A szabadidő és a kötetlen program mindenkinek fontos. A tiniknek is. Hagytuk őket, hogy egyedül vagy csoportosan sétáljanak, és nézzenek meg mindent, ami számukra fontos. Az élménybeszámolók során meghatottsággal és büszkeséggel hallgattuk, merre jártak. Voltak, akik az ókeresztény mauzóleumban, voltak, akik a Zsolnay-negyedben, míg mások a Csontváry Múzeumban jártak. Pedig mi gasztronómiai beszámolókra készültünk lélekben. Ezek szerint nem éheztek a táborban.
Figyelemmel lenni a környezetünkre
Az egész napunk meghatározó élménye lett a büszkeség érzése. Mert annyira jó látni, mennyire érzékenyen reagálnak a gyerekeink a környezetre, hogy nyitott szemmel járnak, hogy kíváncsiak az őket körülvevő világra. Sokszor nem nagy dologok, rendkívüli emberi gesztusok határozzák meg a pillanatot.
Büszkék voltunk rád, mert
- átadtad a helyet egy idős embernek a buszon,
- mert kivetted a nehéz szatyrot a kezemből,
- mert cipelted a másik táskáját, amikor láttad, az nehéz a számára.
Napi menetrend:
- Vidám reggeli ébresztő (a reggelit ma is mi, felnőttek készítettük)
- Közös reggeli frissítő séta
- Közös hangos olvasás – elmélyülés – beszélgetés
- Közös alkotás a konyhában (ma paradicsomos tészta készült friss zöldfűszerekkel – „Jé, milyen finom a szörp mentával!”)
- Író-olvasó találkozó Pécs belvárosában (Hurrá! Eggyel – igazából kettővel többen lettünk! Csatlakozott hozzánk Emma és egy rövid időre Márti néni is. Nem hiába, Sz. Vágó Kinga személye csábító az irodalomkedvelők körében.)
- Pécs felfedezése („Mindenki mehet, amerre lát!”)
- Vacsora (Morzsaparti)
- Olimpia (Négyben a fiúk, éljen Soma, így a popcorn is finomabb)
- Alvás (Mindenki kedve szerint, de egymást tiszteletben tartva)