Miért pont Árpádtető?
Minden tábor megszervezésekor a regény az alap, az mozgat minket.
Miért pont Árpádtető? Nem egy megszokott úti cél. Nekünk mégis egyértelmű volt, ha Sz. Vágó Kinga: #Kéknyár című regényét választjuk mint tábori olvasmányt, akkor azt a Mecsek lábánál kell olvasnunk.
Felkerekedtünk, és útnak indultunk az ifjak számára Ismeretlenbe, pont úgy, ahogy azt a #Kéknyár főhőse, Eric is tette. A szállásunk a regénybeli „otthont” idézi: erdőközeli családi ház.
Mindezt tettük azért, hogy könnyebb, átélhetőbb legyen a történetbe való belemerülés. Az élményt tovább erősítettük azzal, hogy a regénybeli család mindennapjaiból belecsempésztünk hangulatokat, szokásokat a sajátunkba. Pl.: munkamegosztás, közös étkezés, beszélgetés, egymás támogatása.
De mi történik az olvasáson kívül?
Rengeteg minden. Célunk az, hogy az olvasás természetes és észrevétlen, rutinszerű tevékenység legyen.
Bizonyára meglepő a számotokra, de valójában a hagyományos értelemben vett olvasással töltjük a legkevesebb időt. Azonban az egész napunkba beleivódik a történet.
Napi menetrend
- Utazás (Szóviccekkel könnyebb a távolságok legyőzése, igaz, Berti?)
- A ház és környékének a felfedezése (Hol lesz az ágyam?)
- Olvasás (Ez most komoly? Ez nagyon gonosz, hogy pont most fejezzük be!)
- Játék a szabadban (Erdei olimpia)
- Vacsorakészítés (A mai menü rizseshús. „Jé, én tudok főzni!”)
- Olimpia (Éljen Armand Duplantis!)
- Séta a sötétben („Ne izguljon, tanárnő, ez már bejáratott útvonal!” „Pár órája vagyunk itt. Nem arról volt szó, hogy nem mentek egyedül az erdőbe?”)
- Most már csöndesedj!
Az 1. nap fő célja, hogy a történet elkezdjen élni a fiatalokban.
Szerintünk sikerült!